Mikor szólal már meg az az átkozott csengő? 27 gyerek a 6. a osztályban erre keresi a választ. De már nem kell sokat várniuk, hiszen öt perc múlva úgyis vége az órának és az egész mai tanításnak. S így is történt. Most már mindenki kint van az udvaron, legalábbis ebben az osztályban, hiszen velük olyannyira nem tudnak bírni a tanárok, hogy legszívesebben fölmásznának a falra.

A téren, az iskola terén egy fél tucat fiú lopja a napot. A lányokról beszélgetnek, hogyan szúrjanak ki velük. Már ki is gondolják, hogy talán vizes üvegekkel fogják őket locsolni. Ez persze csak akkor jöhet létre, mikor már véget ér a két hét, ami még hátra van ebből az évből, és elkezdődik az iskolai tábor.

A lépcsőnél egy csapat lány ül. Középen egy Kriszti nevű lány. Barna hosszú haja hátra van fogva. Divatos barna trapéznadrágot és vállnélküli felsőt húzott fel. Rendkívül széles mosolya mindenkit boldoggá tesz. Mellette ül két egyforma lány, ők ikrek, a nevük: Szilvi és Dóri. Mögöttük egy fekete hosszú hajú lány ül. Miniszoknyában és pólóban van, karja tele van karkötővel. Őt Barbinak hívják. Jobbján egy rendkívül egyéni csaj terpeszti a lábát. Farmert és egy feliratos pólót húzott magára. Lila tincseket melíroztatott a hajába, amit fölzselézett. Ő Gerda. Egy szőke alacsony lány ül az ölében, Laurának hívják. Ülnek ott még lányok: Viki, Brigi, Zsófi és Kata.

Messzebb tőlük egy óriási homokvár épül. Négy fiú építi, az egyik a belső részeket, a másik a külsőt, a harmadik az egyik menzáról lopott edényt gyömöszöli be a földbe. Az edénybe vizet tölt. a negyedik egy csomó hangyát dug a zacskójába. Azokat teszi bele a vízbe. Ez a sok buta nem tudja, hogy a hangyák belefulladnak a vízbe. Beleteszi, azok meg egymás hegyén, hátán fulladoznak a “medencébe”. Az egyik fiú sírva fakad, vigasztalják.

De mi kanyarodjunk át az udvar jobboldali féltekbe. A maradék hét lány beszélget. Középen Melindával, a vörös, rövid hajú lánnyal. Mellette: Erika, Csilla, Dia, Betti, Niki és Melinda legjobb barátnője: Márti. Ő szőkésbarna hajú, középmagas, farmer és kék-fehér pulcsi van rajta.

Kriszti ma reggel nagyon korán kelt. Fölöltözött. Elővette anyja sminkkészletét, megszépítkezett. A nagy ronda pattanást is eltüntette az arcáról. Fogat mosott, megmosakodott, aztán újra kisminkelte magát. Mindent gondosan eltett. Bekapott egy müzliszeletet és már indult is. Még csak fél hét volt. Egy fiú várt rá a sarkon. Laci volt az, aki nagyon sokat jelentett Krisztinek. Minden füzete tele volt már a “Kriszti +Laci” Feliratokkal és a szívecskékkel.

• Hello! – válaszolt Laci – Hát te?
• Én éppen a suliba indultam.
• De hát még csak fél hét van, és csak nyolckor kezdődik a tanítás.
• Tudom, de szeretek sétálni. Főleg, ha van mellettem valaki. Nem jössz?
• Sajnos nem tudok. A buszra várok.
• Busszal mész suliba? Csak kétsaroknyira van.
• Nem... – a busz megérkezett. Egy csinos, szőke hajú lány ugrott le róla. Átkarolta Lacit és megkérdezte Krisztit:
• Hát te ki vagy?
• Kriszti vagyok. Szia! A testvéredet akartam elkérni sétálni. – szólt. Eközben Laci tekintetét nézte. A fiú nem tudott semmit mondani, helyette ő is átkarolta a lányt, aki belécsimpaszkodott, és aki újra megszólalt: